Nekem a Tisza-tó…
Ezzel a felhívással hirdettünk július közepén egy fotópályázatot, melyben három kategóriában lehetett nevezni alkotásokat. Összesen közel 650 fotó érkezett a pályázatra és őszintén mondhatjuk, nem volt könnyű dolga a zsűrinek!
Az alábbiakban megtekinthetitek mindhárom kategória első három helyezettjét a zsűri értékelésével együtt, valamint az Aktív Magyarország különdíjas és a közönségszavazáson nyert közönségdíjas fotóját is.
Fogadjátok szeretettel!
TÁJKÉP kategória – Nekem a Tisza-tó… A LEGSZEBB
Fehér Zoltán: Örültünk neki, hogy néhány analóg fényképezőgéppel készített kép is nevezésre került. Ez a fotó is ilyen és ez önmagában ad egy különleges hangulatot, ami számunkra kiemeli a többi kép közül. A kontrasztok és ez a rózsaszínes képi világ teljesen új köntösbe öltözteti a poroszlói naplementét. A víztükör, mintha eggyé válna az éggel, amit egy vékony vonalban szakít csak meg a part és a poroszlói híd mélyfekete sziluettje. Külön érdekesség, hogy a fotó elkészültekor Poroszlón még nem volt meg a kerékpáros híd. Az arányok is szépen el vannak találva, gyönyörűen jelképezve azt az égi színvilágot, ami a tisza-tavi naplementéket jellemzi. Az ég sterilitását az elvonuló madarak sziluettje töri meg. A Nap pedig, mint a táj része bújik meg a horizonton. Gratulálok a pillanat megörökítéséhez!
Szendőfi Balázs: Sok fotópályázatról eleve kizárják a drónos képeket, én viszont kifejezetten örültem, hogy helyet kaptak itt légifelvételek is. A drón nemhogy kitágította, de jelenleg meg is szabja a tájképkészítés lehetőségeit, annak minimumát és maximumát. Különösen igaz ez egy olyan sík, laposan elterülő, de „két dimenzióban” rendkívül változatos és mozaikos táj esetében, mint a Tisza-tó. Labirintusának térképszerű összetettségére csakis felülről tekinthetünk rá igazán. A képen a pozíció megválasztása is arányos, a szárazföld és a víz nagyjából egyenlő mértékben képviseli magát. A horzont épp megfelelő magasságban, megnyugtató távolságra a kép vízszintes középvonalától és a tetejétől is. Ha tudatos a komponálás, akkor kiforrott ismeretekről, ha ösztönös, akkor jó szemről és eredendő érzékről árulkodik.
Ljasuk Dimitry: Egyik a számomra különleges helyek közül, a VI-os öblítőcsatorna vége és a Szilas-fok környéke ami teljesen más arcát mutatja télen, befagyva, ahogy elterül előtte a Poroszlói-medence. Nagyon sokat jártam ide anno édesapámmal pecázni. Szeretem. Árad a képről a nyugalom, de nem a dermesztő nyugalom, hanem amikor alszik a tó és minden emberi zaj eltűnik, csak az az átvonuló nagylilikek hangját hallani a távolban. Igazi béke, gratulálok!
Ljasuk Dimitry: Bár Zoltán nem adott címet a fotójának, én „A Tisza” címet adnám szimplán. Petőfi verse jut róla eszembe...
„A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.”
Ezen a fotón szinte minden benne van, ami a Tisza. Nyugalom, méltóság, csendesség, szépség, élet és boldogság. Imádom ilyennek látni a szőke folyót és talán a legtöbbünk gondolataiban így elevenedik meg. Gyönyörű! Gratulálok!
KALAND kategória – Nekem a Tisza-tó… A LEGNAGYOBB KALAND
Ljasuk Dimitry: Imádom a Tisza-tó téli arcát! Bár már egyre ritkábban fagy be, de ha befagy, van hó és még köd is, akkor olyan kicsit, mintha a sarkvidéken lennénk. Teljesen más világ, mint amit bármelyik másik évszakban látunk. Jégen barangoló, léket vágó horgászok, végtelen jégmezők, lármás rianások és már-már fület bántó csend. Remélem, idén lesz benne részünk. Gratulálok, imádom a kép hangulatát!
Ljasuk Dimitry: Tele van a Tisza-tó szigetekkel, lagunákkal, morotvákkal, titkos belső tavakal. Minden apró csatorna végén egy kis titkos hely vár, különleges kis belső világgal. Imádják a gyerekek, mert mesebeli, igazi kaland. Csendben szemlélik és izgatottan várják mi vár ott bent. Pont mint én anno gyerekkoromban. Ezt idézi ez a kép számomra. Gratulálok!
Szendőfi Balázs: Örülök, hogy a víziek mellett a ma már legjellemzőbb szárazföldi kaland: a kerékpározás is megjelent a témák között. Jómagam is szívesen tekerek hosszabb távokat is, a Tisza-tó mentén pedig a terep és a kialakított útszakaszok is ideális és bringásbarát helyszínek. A széles képen a bringás alakok helyzete jól visszaadja azt az érzést, hogy egy hosszan, laposan elnyúló, vízzel telített sík rónaság mellett tekerünk.
KALAND kategória – Nekem a Tisza-tó… A LEGNAGYOBB KALAND
Fehér Zoltán: Feltételezzük, hogy ez a kép a Tisza-tónál készült. Több jó képet sajnos azért kellett kizárnunk, mert láthatóan nem tisza-tavi. Ebben a gyanúban akkor kaptam megerősítést, amikor a fotósra rákeresve megtaláltam az említett képet helyszín-megjelöléssel, ami teljesen mást jelöl. Szóval ez is egy szelekciós tényező volt.
Ez a kép valószínűleg a Tisza-tavon vagy valamelyik öblítőcsatornánál készült (bár ebben száz százalékig nem lehetünk biztosak), de ezen felül is azonnal megragadta a tekintetünket. A képen egy rendkívül izgalmas pillanat látható Magyarország két ikonikus, őshonos halevőjéről. A nagy kócsag a hazai természetvédelem szimbóluma, a csuka pedig a magyar halfauna egyik legkifinomultabb és legrámenősebb ragadozója. Persze itt egy kisebb csuka látható, de ennek ellenére nagyon szemléletesnek találtuk – mintha csak a két világ (víz alatti és feletti) jellegzetes ragadozói csapnának össze. A kép dinamikája is figyelemre méltó. A felcsapódó vízcseppek, a hal testének állása és farkának bemozdulása, valamint a kócsag szigonyszerű csőre szépen vezetik körbe a tekintetet a témán. A kócsag a kopoltyúfedő mögött ragadta meg áldozatát, így a csuka feje szépen kikörvonalazódik. Az arányok is jók, továbbá a háttérben elmosódott másik kócsag miatt nem válik túl sterillé a kép.
Szendőfi Balázs: A napfelkeltés vagy naplementés képekkel vigyázni kell, de ez kiemelkedik közülük. A nádirigót és a többi nádiposzátát igen nehéz éneklés közben lencsevégre kapni, mert rejtőzködő, nádasban bujkáló madarak ők. Ezen a képen tökéletesen sikerült ábrázolni az önfeledten udvarló vagy épp területét elszántan (az énekével) jelző nádiposzátát. (Kevesen tudják, hogy a nádirigó nem rigó, hanem a legtermetesebb nádiposzátánk.) És hogy még az alacsonyan járó napkorongot is így sikerült mögékomponálni, az igazán nem mindennapi teljesítmény.
Ljasuk Dimitry: Jellegzetes a Tiszán, az elmúlás szépsége, az élet rövidsége, az ösztönök mindenek felettisége... nekem mindig ez jut eszembe. Gratulálok!
Szendőfi Balázs: Személy szerint kifejezetten örülök, hogy a tiszavirág is szerepet kapott a helyezettek között. Ráadásul egy igen jellemző (vagy annak is betudható) pillanat, amikor a hím kérészt mintegy három órányi eszelős repülés és udvarlás után végképp elhagyja az ereje. Szimbolikus momentum.
AKTÍV MAGYARORSZÁG különdíj:
Petényi Mirkó, az Aktív Magyarország kommunikációs igazgatója:
A kép megmutatja a végtelent és a végest, az időtlenséget és a mulandóságot. Minden körülöttünk csak létezik, de nem cselekszik. Az ember az egyetlen, aki aktív, tudatos cselekvőként be akarja járni a végtelent, belesűríteni véges idejébe a végtelen világot. Az utazás és úton levés vágya jelenik meg a képen. Elindul az ember, felfedez, megismer, feltár, hogy a végén közelebb kerüljön valójában önmagához.
Weöres Sándor így ír erről:
" Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
falán akkora rést ütött, melyen már kifér."
(Weöres Sándor: A teljesség felé, részlet)
KÖZÖNSÉGDÍJ
